Tavaly kicsit túlvásároltuk
magunkat narancsból. Én sajnos nem tudom nyersen megenni, mert iszonyú
gyomorégést okoz, a férjem pedig már nem győzte, ezért kitaláltam, hogy
narancsos csirkét fogok belőle készíteni. Azonban mire eljutottam odáig, hogy
meg kellene csinálni a vacsit aznapra, igencsak megijedtem, hogy mi lesz, ha
nem olyan lesz, amit én elképzeltem. Végül úgy döntöttem, megsütöm azt a
csirkét önmagában, pici vegetával, borssal, majorannával és külön készítek
valamilyen szószt a narancsból...
Szerintem mondanom sem kell, hogy
isteni lett a cucc, így már akkor pár napra rá vettem még alapanyagot és
eltettem néhány üveggel a lekvárból. A családnak is nagyon ízlett, úgyhogy már
akkor eldöntöttem, idén nagyobb mennyiségben fog elkészüli a lekvárom.
Mivel évek óta szoktam karácsonyi
vásárokba készíteni eladásra kínált árukat, jó sok üveggel főztem a
lekvárból, hogy oda is jusson.
Ha ti is darabosan szeretitek a lekvárt, ebben az állapotában már elkezdhetitek kiszedni az üvegekbe.
Én a fotó elkészítése után azonnal levettem a lángot takarékra és belefogtam az adagolásba. |
A legnagyobb lábasom méretéhez
igazítva, kb 4 kg narancsot, 3 zacskó dzsemfixet, másfél kg cukrot, kb 3
evőkanálnyi fahéjat és 1 kanálnyi őrölt szegfűszeget használtam. Az egészet
azzal kezdtem, hogy a gyümölcsöket megpucoltam, alaposan leszedegettem a fehér
részét is a héjnak (nem kell minden apró darabkával bíbelődni, de ha túl sok marad
rajta, keserű lesz, úgyhogy a vastagabb réteget nem árt eltávolítani). Ezután
gerezdekre szedtem a narancsot, majd felkockáztam a gyümölcshúst. 1-1 nagyobb
darabot is hagytam benne, mert én szeretem, ha darabos a lekvár, de ha sima,
dzsem jellegű dolgot szeretnénk inkább, akkor minél apróbbra kell vágni. A
cukrot és a dzsemfixet is beleöntöttem a lábasba, felengedtem 1 bögre vízzel,
beleszórtam a fűszereket, majd feltettem a tűzre. Nagyjából fél óra kell ennek
a nagyobb mennyiségnek ahhoz, hogy felforrjon, viszont forrás után 3-4 perc
bőven elég neki a megfelelő állag eléréséhez. Takarékra levéve a lángot,
merőkanállal nagyon óvatosan, egyesével töltöttem meg az üvegeket, melyeket amint
tele lettek, rácsavartam a kupakot és fejjel lefelé állítottam. Én minden
lekvárt és befőttet így készítek, ezzel kihagyva a tartósítószerek használatát.
A forró cucc lefertőtleníti a tetőt, így nem kerülnek bacik a lekvárba és nem
penészedik meg. Ezután csak meg kell várni, amíg kihűl, majd talpára állítva
lehet címkézni, díszíteni és szekrénybe, vagy ajándéktasakba tenni.
Nem mondom, hogy nincs vele sok
munka, de az íze mindenért kárpótol. Tökéletesen passzol szárnyas sültekhez,
rántott sajthoz, de fel lehet használni sütibe, palacsintába, vagy akár
kenyérre kenve is.
Ha igényes címkét készítetek a lekvárotoknak, sokkal professzionálisabbnak fog kinézni kívülről is. :) |
A vásár miatt most a címkékkel is
bíbelődtem kicsit. A narancssárga kartonból 5x7 cm-es téglalapokat vágtam ki,
mire egy-egy 4x6-os nyomtatópapír került, melyet daraboláskor fenyőfa alakú
lyukasztóval tettem egyedibbé. A ragasztó megszáradása után kézzel írtam rá,
hogy mit tartalmaz az üveg. A kupakot fehér textillel takartam el, melyet egy
befőttes gumival rögzítettem. A kártyát kilyukasztottam, belefűztem egy spárgát
és rákötöttem az üveg nyakára. Szerintem nagyon cuki lett. :)
Ők mentek a karácsonyi vásárba. Annyira cukik ezzel az anyaggal a tetejükön! |
Nektek van valamilyen narancsos receptetek? Írjátok meg bátran, ha valami megtetszik, biztosan ki fogom próbálni és ha jól sikerül, a blogra is kikerülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)