Fűszeres, karácsonyi narancslekvár



Tavaly kicsit túlvásároltuk magunkat narancsból. Én sajnos nem tudom nyersen megenni, mert iszonyú gyomorégést okoz, a férjem pedig már nem győzte, ezért kitaláltam, hogy narancsos csirkét fogok belőle készíteni. Azonban mire eljutottam odáig, hogy meg kellene csinálni a vacsit aznapra, igencsak megijedtem, hogy mi lesz, ha nem olyan lesz, amit én elképzeltem. Végül úgy döntöttem, megsütöm azt a csirkét önmagában, pici vegetával, borssal, majorannával és külön készítek valamilyen szószt a narancsból...





Szerintem mondanom sem kell, hogy isteni lett a cucc, így már akkor pár napra rá vettem még alapanyagot és eltettem néhány üveggel a lekvárból. A családnak is nagyon ízlett, úgyhogy már akkor eldöntöttem, idén nagyobb mennyiségben fog elkészüli a lekvárom.

Mivel évek óta szoktam karácsonyi vásárokba készíteni eladásra kínált árukat, jó sok üveggel főztem a lekvárból, hogy oda is jusson.

Ha ti is darabosan szeretitek a lekvárt, ebben az állapotában már elkezdhetitek kiszedni az üvegekbe.
Én  a fotó elkészítése után azonnal levettem a lángot takarékra és belefogtam az adagolásba.







A legnagyobb lábasom méretéhez igazítva, kb 4 kg narancsot, 3 zacskó dzsemfixet, másfél kg cukrot, kb 3 evőkanálnyi fahéjat és 1 kanálnyi őrölt szegfűszeget használtam. Az egészet azzal kezdtem, hogy a gyümölcsöket megpucoltam, alaposan leszedegettem a fehér részét is a héjnak (nem kell minden apró darabkával bíbelődni, de ha túl sok marad rajta, keserű lesz, úgyhogy a vastagabb réteget nem árt eltávolítani). Ezután gerezdekre szedtem a narancsot, majd felkockáztam a gyümölcshúst. 1-1 nagyobb darabot is hagytam benne, mert én szeretem, ha darabos a lekvár, de ha sima, dzsem jellegű dolgot szeretnénk inkább, akkor minél apróbbra kell vágni. A cukrot és a dzsemfixet is beleöntöttem a lábasba, felengedtem 1 bögre vízzel, beleszórtam a fűszereket, majd feltettem a tűzre. Nagyjából fél óra kell ennek a nagyobb mennyiségnek ahhoz, hogy felforrjon, viszont forrás után 3-4 perc bőven elég neki a megfelelő állag eléréséhez. Takarékra levéve a lángot, merőkanállal nagyon óvatosan, egyesével töltöttem meg az üvegeket, melyeket amint tele lettek, rácsavartam a kupakot és fejjel lefelé állítottam. Én minden lekvárt és befőttet így készítek, ezzel kihagyva a tartósítószerek használatát. A forró cucc lefertőtleníti a tetőt, így nem kerülnek bacik a lekvárba és nem penészedik meg. Ezután csak meg kell várni, amíg kihűl, majd talpára állítva lehet címkézni, díszíteni és szekrénybe, vagy ajándéktasakba tenni.

Nem mondom, hogy nincs vele sok munka, de az íze mindenért kárpótol. Tökéletesen passzol szárnyas sültekhez, rántott sajthoz, de fel lehet használni sütibe, palacsintába, vagy akár kenyérre kenve is.

Ha igényes címkét készítetek a lekvárotoknak, sokkal professzionálisabbnak fog kinézni kívülről is. :)

A vásár miatt most a címkékkel is bíbelődtem kicsit. A narancssárga kartonból 5x7 cm-es téglalapokat vágtam ki, mire egy-egy 4x6-os nyomtatópapír került, melyet daraboláskor fenyőfa alakú lyukasztóval tettem egyedibbé. A ragasztó megszáradása után kézzel írtam rá, hogy mit tartalmaz az üveg. A kupakot fehér textillel takartam el, melyet egy befőttes gumival rögzítettem. A kártyát kilyukasztottam, belefűztem egy spárgát és rákötöttem az üveg nyakára. Szerintem nagyon cuki lett. :)

Ők mentek a karácsonyi vásárba. Annyira cukik ezzel az anyaggal a tetejükön!

Nektek van valamilyen narancsos receptetek? Írjátok meg bátran, ha valami megtetszik, biztosan ki fogom próbálni és ha jól sikerül, a blogra is kikerülhet.


Örökkékékazég

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)