Bár hivatalosan még van egy hónapom a szülésig (dec.2-re vagyok kiírva, és most, amikor írok okt. 30. van), szinte el sem tudom képzelni, hogy Liza ne novemberben szülessen. Valahogy azt érzem, hogy tök ügyesen megoldjuk majd ezt a dolgot ketten a kiscsajjal, és nem kell majd ehhez orvosi beavatkozás. Persze ettől még lehet bármi, az is előfordulhat, hogy dec. 9-én is itt nyafogok majd, hogy mikor indítják már be, de a lelkem nem ezt súgja. Azt érzem, hogy el fog ez indulni szépen magától és nem is kell erre 2-3 hétnél többet várnunk, úgyhogy időszerűnek érzem a beszámolót az utolsó harmadról. (Max ha tovább tart a dolog, mint most gondolom, akkor lesz még egy utolsó hónapos kiegészítés.)

Szóval testi, fizikai tünetek. A legszembetűnőbb a hasam mérete. Hatalmas. :D Bár már a 14. héten egyértelműen babás formájú volt, az utóbbi 2 hónapban nőtt igazán nagyot. Simán látszik kabátban is, ha akarnám, se tudnám elrejteni, sehogyan sem. Többnyire ferde, mert valamilyen oknál fogva Liza nagyon balra húz, az idő 70-80%-ában ezen az oldalon van a nagy része. Vicces, mert teljesen jól ki tudjuk tapintani, hogy épp merre jár a gyerek, valamelyik nap konkrétan éreztem egy lábszárcsontot az oldalamon. :D Egyébként egész formás pocakról van szó, én nagyon szeretem így látni magamat, kifejezetten tetszik most az alakom.

Annak ellenére, hogy szinte minden szakirodalomban azt lehet olvasni, mennyire belassulnak és lustulnak a babák a 30. hét környékétől, én ezt egyáltalán nem tapasztalom. Néha vannak lustább napok, de alapvetően ugyanúgy megvan a napi minimum 20 óra mozgás. Ugrál a hasam jobbra-balra, nyújtózkodik, dudorodik össze-vissza, néha egy kis rugdosódással vagy csuklással megspékelve. Egyszer-egyszer komolyan belegondolok, hogy ha még egy kis erőt begyűjtene, vajon képes lenne-e kijönni a köldökömön át. :D Szerintem simán. :D A kezeivel is szeret matatni, amit kevésbé élvezek, mert ilyenkor vagy a hólyagom van a célpontban, vagy annyira lent birizgál, hogy olyan, mintha ki akarná dugni a kezét. A lábával szerencsére sem a gyomromat, sem a bordáimat nem zavarja, a kézmozgást leszámítva egyedül az kellemetlen, amikor a bőrömet szétfeszíti, mert annyira nyújtózkodik.

A hólyagom kezdi felmondani a szolgálatot, egyre sűrűbben járok pisilni, és egyre hirtelenebben. Sokszor van, hogy egyáltalán nem is érzek semmit, aztán hirtelen úgy mozog, hogy egyből a már-már fájdalmas, „mindjárt bepisilek” érzést produkálom. Ezt annyira nem élvezem, de persze kibírható. 😊 Valamikor a 7. hónap környékén produkáltam olyanokat, hogy a wc-ről felállva azonnal vissza kellett foglalnom a helyet, ez valahogy mostanra elmúlt. Közben jelentősen növekedett felfelé a hasam, gondolom, feljebb jött annál az állapotnál a gyerkőc, ezért is szűnt ez meg.

Bár a hasam eléggé fent kezdődik, közvetlenül a mellem alatt, és fogalmam sincs, hogy hol van helye a gyomromnak, a tüdőmnek, meg a többi szervemnek, szerencsére nincsen semmi extra tünetem ezeknek köszönhetően. Néha egy kis légszomj előfordul, de az nálam amúgy is, szóval nem a babának tulajdonítom. A gyomorégés táplálkozástól függ. Ha nagyon fűszereset eszem, illetve kókuszt vagy fokhagymát is tartalmaz az aznapi menü, akkor előfordul, de alapjáraton nagyon ritkán jön elő ez a tünet. Enni egyébként ugyanannyit tudok, mint eddig, nem érzem kisebbnek a gyomrom helyét.

A kívánósság kicsit mintha alábbhagyott volna az utóbbi időben. A második trimeszter során rengeteg hangulat-kajálásom volt, előfordult 2 éjjeli pékség-látogatás is, illetve mértéktelenül zabáltam a kakaós csigát – amit amúgy nem is szeretek. Ez kb heti 2, max 3 darabot jelentett, szóval azért nem tényleges a mértéktelenség, de annak, aki életében kb 10-et evett meg, mert sosem szerette, annak igenis sok. Viszonylag gyakran rám jött az előző harmadban a hamburger, vagy a pizza utáni vágyakozás, illetve elég sokat rágcsáltam édes és sós dolgokat egyaránt. Ez az utóbbi időben szinte teljesen megszűnt. Még mindig ízlik a kakaós csiga, de semmi bajom nincs, ha nem jutok hozzá azonnal, elvagyok a szalámis kenyérrel is. Szívesen megeszem akár egy tábla csokit is egy ültő helyemben, de nem válogatok és nem érzem azt, hogy azonnal kell, ha épp nincs kéznél. A sós rágcsákat sem utasítom vissza, de szintén nem olyan mértékben fogyasztom, mint eddig. Ugyanúgy lázba hoz a borsófőzelék, mint a hamburgerek, sőt… 😊 Azt kell mondjam, normalizálódott a helyzet kaja-fronton, de nagyon kíváncsi leszek, mi lesz, ha elkezdek szoptatni.

A hajam és a bőröm is gyorsan zsírosodik, az állam gyakran tele van pattanással, a hajamat pedig 2-3 naponta mosnom kéne ahhoz, hogy szép legyen, ellenben az arcom nagy része már érzi a fűtésszezont és ugyanolyan száraz, mint mindig is volt az őszi-téli időszakban. Szerencsére extra kiütés, viszketés, vizesedés és társai elkerülnek – eddig legalábbis. A hasamon egy darab új csík sincs, csak az eddigiek díszelegnek ott továbbra is. A középső, fekete csík már az első harmadban megjelent, az erősödött, vastagodott és hosszabbodott is, de konkrét stria nem alakult ki a jelentős növekedés ellenére sem.

Apropó, növekedés… Nem érem el a lábam. Egyáltalán! :D Nem is tudom, hogy oldanám meg a törölközést, illetve a zokni és cipővételt a férjem nélkül. Kb térdig vígan elvagyok, odáig teljesen jól el tudom magam látni, de onnantól lefelé… Kész kabaré, ha nekiállok lábat borotválni, vagy lábkörmöt vágni. Ezekre nem szeretném megkérni Ciccet, félek is tőle, hogy szétkaszabol, meg valahogy – bár látott már szőrös lábbal – nem szeretném, ha látná ezeket a dolgokat, főleg olyan közelségből, hogy akár ő végezze. De esténként mindig megkérem, hogy törölje meg a lábam, és amióta az időjárás miatt zoknira és cipőre/csizmára vagyok szorulva, azóta ezek felvételében is segíteni szokott. Valahogy biztos meg tudnám oldani, de őszintén szólva, ötletem sincs, hogy hogyan.

Az elején velem nagyon kedvesek voltak a hormonok, ahogy a hányinger, úgy a mellfájdalom is elkerült. Nagyjából a 8. hónap elejétől sajnos kezdik megadni magukat a melleim. Méretbeli növekedést nem igazán veszek észre, bár az én G-s kosárméretemnél szerintem ez kevésbé feltűnő, szóval minimális változás lehet, hogy van, csak nem olyan látványos, mint amikor egy A kosárból lesz hirtelen C. Remélem, tejbelövelléskor is megúszom majd a jelentős méretváltozást, mert így is alig találok magamra melltartót. Szóval a méret nem változott sokat, viszont nagyon tud feszülni, fájni és égni, főként a mellbimbóm környéke. Pár hete 1-1 pici fehér cseppel is találkozom esténként, szerencsére mennyiségi, kellemetlen foltot okozó előtejem nincs.

Az alvásra sokan panaszkodnak így a vége felé, nekem ezzel sincs nagyobb problémám, mint eddig. Borzasztó rossz alvó voltam mindig is, ez nem változott, de egész kényelmesen el tudok helyezkedni a hasamtól, levegőt is kapok nagyjából, szóval ha elég fáradt vagyok és épp Liza sem bulizik odabent, akkor el tudok aludni. Megfordulni nehéz, így az előfordul, hogy éjjel 1-2 órát fent vagyok csak azért, mert már nem érzem az egyik oldalon se a kezem, se a lábam, de nem bírom rávenni magam az átfordulásra, mert nehéz a hasamat magam után húzni. :D Felkelni sem a legjobb reggelente, de alapvetően bírom a mozgást, elvagyok séta közben, ülve és fekve is, egyedül a hosszabb, egy helyben ácsorgás okoz gondot.

Hízni még mindig alig híztam valamit, sőt, ha levonogatom a baba, a magzatvíz, a méhlepény és a megnövekedett vérmennyiség súlyát, akkor fogytam is. 4 kilóval mutat többet a mérleg, mint februárban, és kb 6 kg, amit a terhesség jelent mostanra. Szóval a szénhidrát-mániám ellenére is tartom a súlyom, sőt… 😊

Azt hiszem, fizikailag ennyi a változás. Nehezedik a dolog, picit lassulok, hamarabb elfáradok, és egyre nehezebb leguggolni, vagy hajolni, de alapvetően még mindig élvezem a terhességet. Ha van is 1-2 negatívabb tünetem, semmi extra szenvedést nem érzékelek, és bár nagyon várom már Elizabetet, simán bírnám még hónapokig a plusz terhelést. 😊