Ahogy közeledik a szülés ideje,
egyre többet gondolok arra, mi lesz, ha itt lesz velünk ez a pici lány. Már nem
a szülésen kattogok, ahogy azt kellene így pár héttel előtte, azon túl vagyok.
Fájni fog, szenvedni fogok minimum 3 napig a melegtől, ha kapok beöntést, az én
anyagcserémmel az életben nem fognak kiengedni, ha csak nem hazudok a… khm.
ürítésemről. :D Ezeken a dolgokon túl vagyok, elfogadtam, beletörődtem, és
állok elébe. Az viszont egyre többet motoszkál a fejemben, hogy milyen lesz
majd hármasban. Hogy hogyan fogunk a férjemmel megküzdeni a fáradtsággal és a
nemalvással, hogy meg tudjuk-e állni az egymáson való feszültség-levezetést,
hogy tudjuk-e viccesen felfogni az akkor éppen tragikusnak tűnő, ámde nem első
gyerekesként már bagatell dolgokat, hogy tudunk-e férfi és nő, férj és feleség
maradni az apa- és anyaszerep mellett… Bízom magunkban, a szerelmünkben, a
probléma megoldó képességünkben és abban is, hogy az ösztöneink át fognak
segíteni mindenen. No de mi lesz ezután? Mi lesz, ha már megtanultam rendesen,
fájdalom nélkül szoptatni, Cicc sem tart a pelenkacserétől, kitaláltuk, hogyan
legyen időnk egymásra is, és elkezd nőni a gyerek? Mit fogunk neki tanítani?
Hogyan fogjuk nevelni? Pedagógus vagyok, aprócska korosztályhoz szokva, mégis
egészen más egy (na jó, 20) 8-tól 4-ig rám bízott gyerek, mint egy, aki csak
tőlem/tőlünk függ.
Szeretném, ha okos és talpraesett lenne. Szeretném, hogy a
kettőnk jó tulajdonságait és értékeit tovább vigye. Szeretném, hogy:
1. Mindig álljon ki saját maga
mellett!
Persze fontos, hogy tudjon
alkalmazkodni és be tudjon illeszkedni bárhová. Fontos, hogy meghallgassa mások
véleményét is és tudjon mérlegelni, hogy neki mi a szimpatikus álláspont.
Fontos, hogy ne lógjon ki a sorból mindenhol és mindenben. De ne is legyen
birka! Ne sodródjon az árral, ne legyen egy a sok közül. Ne csináljon semmit
csak azért, mert mit szólnak mások, ha nem teszi azt. Tudjon nemet mondani a
neki nem tetsző dolgokra és ne foglalkozzon azzal, hogy ezért esetleg
kinevetik, vagy kiközösítik, hiszen ez nem őt minősíti, hanem a környezetét.
2. Legyen olyan értékrendje, amiben hisz és ami mellett ki tud tartani!
Persze nagyon örülnék neki, ha a
miénkhez hasonló értékrendje lenne, de ha nem hisz benne igazán, akkor ahhoz
nem fogja tudni tartani magát. Épp emiatt nem vágyom arra (vagy legalábbis nem
minden áron), hogy tökéletesen megegyezzenek az elveink mindenben. Azt viszont
szeretném, ha a saját gondolatai és értékei mellett kitartana és nem lenne
befolyásolható. Van egy barátnőm, aki fiatalon eldöntötte, hogy ő házasság
előtt nem fekszik le senkivel. Több kamaszkori kapcsolata is emiatt ért véget,
tartotta magát a döntéséhez. Aztán jött egy srác, akit nagyon nem akart
elveszíteni és kétségbeesésében mégis megtette. Persze a srác ott is hagyta… Nem
ítélem el azért, mert idő előtt szexelt, ez az ő döntése volt, semmi közöm
hozzá. Viszont sajnáltam, mert elhagyta magát. Elhagyta az elveit, elengedte
azt a döntést, amit maga hozott meg. Ezt nem szeretném. Ha Liza úgy gondolja
majd, felelősségteljesen szeretne nemi kapcsolatot kialakítani több emberrel
is, és nem akar ezzel várni addig, amíg megismeri a férjét, akkor tegye úgy,
nem fogom megtiltani neki. Nem is fogok egyetérteni vele, de azért, mert nekem
ez anno nem fért bele, nem kell, hogy ő is így gondolkodjon. Ugyanez vonatkozik
a cigire, az alkoholra, és minden olyan dologra, amire én nemet mondok. Ha neki
belefér majd az, hogy fiatal felnőttként havi pár alkalommal alkohol
segítségével lazít, akkor csinálja. De ha ő is úgy gondolkodik, mint én, ha ő
sem szeretné több emberrel megosztani a szexualitást, ha ő is úgy gondolja
majd, hogy alkohol nélkül is lehet lazítani, és ha ő is felesleges rosszként
ítéli meg a dohányzást, akkor ne csinálja csak azért, hogy bevágódjon
ennél-annál. Nem kell, hogy megegyezzen mindenben a véleményünk, de azt
szeretném, hogy saját magával tisztában legyen és ne hagyja magát befolyásolni.
3. Tudjon segíteni és segítséget kérni!
Gondolok itt arra, hogy szívesen
ajándékozzon oda olyan dolgokat, amikre már nincs szüksége (ruha, játék, stb.).
Meg arra, hogy ha egy barátja bajba kerül, akkor segítsen neki a legjobb
belátása szerint – tanáccsal, bátorítással, anyagilag, amire szüksége van a
másiknak. És arra is, hogy arc nélküli, ismeretlen embereknek és állatoknak is
segítsen, ha módja van rá. Mi pl amióta együtt vagyunk, minden évben készítünk
1 (előfordult, hogy több) cipősdobozt karácsonykor az árva/szegény gyerekeknek.
Nekünk 3-4 ezer forint, attól függ, mit teszünk bele, de valakinek egy hatalmas
élmény és öröm. Ha van kitéve tartós élelmiszeres doboz, oda is mindig veszünk
pár zacskó tésztát vagy valamit. Szintén nem nagy kiesés nekünk, de valakinek
lehet, hogy a karácsonyi vacsoráját alapozzuk meg vele. Idén állatmenhelyet
szeretnénk támogatni. Ha valahol becsületkassza van kitéve, teszünk bele pénzt.
Ha kevés van éppen, akkor keveset. De teszünk. Szeretném, ha ezt a kislányunk
is látná, észrevenné és fontosnak gondolná. Persze nem kell elosztogatnia a
zsebpénzét, és nem szabad, hogy hagyja, hogy kihasználják, de nagyon remélem,
hogy a jó ügyek mellet ki fog állni, akár pénzbeli, akár természetbeni
juttatásokról és segítségről van is szó.
Ugyanitt fontos megemlítenem,
hogy nagyon szeretném, ha el is tudná fogadni a segítséget, ha ő szorul rá.
Nagyon remélem, hogy ha bármi problémája lesz akár gyerekként, akár felnőttként
(vagy a kettő között), akkor mindig megtalálja majd a megfelelő személyt, és
mer kérni egy kis támogatást. Igen, a megfelelő személyt, aki tudom, hogy nem
mindig én leszek, és nem is az apukája. Nekem is voltak olyan problémáim, amikben
anyukám nem tudott volna segíteni, de akkor ott volt az osztályfőnököm, vagy a
férjem, vagy egy csoporttársam. Nem szabad, hogy szégyennek érezze a
segítségkérést, főleg, ha a másik oldalon szívesen teszi ő is. Tudnia kell, hogy
bízhat az emberekben és hogy mindenre van megoldás.
4. Legyen megbízható!
Ha van olyan embertípus, akit
utálok, azok a megbízhatatlan, link alakok. Nem szeretném, ha a gyermekem ilyen
lenne. A határidőket be kell tartani, a megígért segítséget meg kell adni, a
felajánlott munkát meg kell csinálni és az adott szót be kell tartani. Akkor
is, ha épp minden összejött és a töke tele van az egésszel. Akkor is, ha beteg,
akkor is, ha fáj valami, akkor is, ha szakad az eső 3 hete egyfolytában, és
akkor is, ha épp szakított vele az aktuális szerelme. Mindig be kell tartani az
ígéretünket!
5. Merjen hinni, remélni és szeretni!
A végére hagytam, de a
legfontosabb minden eddig felsorolt közül. Szeretném, ha nem lenne befásult,
bizalmatlan és reményt vesztett. Szeretném, ha meg tudna bízni a leendő
férjében, és nem féltékenykedne feleslegesen. Persze nem kell naivnak lenni, de
ha nem adnak rá okot, akkor igenis bízni kell, tiszta szívvel. Ahogyan szeretni
is. Sosem fogom megérteni azokat az embereket, akik félvállról veszik a
kapcsolataikat, legyen szó a párjukról, a családjukról, vagy a barátaikról. Aki
szimpatikus és nem okozott csalódást, azt fontos, hogy feltétel nélkül tudjuk
szeretni. Szeretném, ha ezt Liza is tudná és merne igazán, szívből, őszintén
szeretni minket, a leendő testvéreit, a párját és a barátait is.
Persze ezeken kívül is sok dolog
van, amire szeretnénk őt tanítani és nevelni, de azt hiszem, ha ezt az öt
dolgot sikerül elérnünk nála, akkor már büszkén vallhatjuk magunkat jó
szülőnek. Mert nem attól leszünk azok, hogy a gyerek kitűnő tanuló, vagy mindig
csinos, márkás ruhákban jár, vagy extrán tehetséges lesz a zenében, vagy a
sportban, vagy bármiben. Ezek is jó, örömöt okozó dolgok, de nem ezeken van a
hangsúly. Én csak azt szeretném, ha a lányunk jó ember lenne. Ha EMBER lenne…
folyt. köv.
Irtó szimpatikus ezekben a dolgokban a hozzáállásod, nagyon elgondolkodtató és gondolatébresztő!! :) Ölelés érte <3
VálaszTörlésRemélem, ő is így gondolja majd. :) Köszönöm!
VálaszTörlés