Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült az idő, de máris kimondhatom, jóval közelebb van a terhességem vége, mint az eleje, és 3 hónapon belül szülőkké válunk. A második elvileg a legjobb trimeszter, ilyenkor van nyugi és a kellemetlen tünetek is elkerülnek már és még. Lássuk, nálam ez hogyan nézett ki.

Bár én az elején sem voltam rosszul - egyedül a fáradékonyság és a megnövekedett pisilés-szám mutatták, hogy babát várok - valóban több lett az energiám az elmúlt pár hónapban. Bár nem izgultam túl a dolgot az elején sem, valahogy úgy voltam vele, hogy ha már ennyit kellett várnunk rá, akkor nem lehet semmi gond, de még az a minimális izgalom is lekerült a vállamról a 12, majd a 18 hetes UH után. Minden tökéletes, tankönyvszerű a baba minden porcikája, és egy kis vizelet-beli bacit leszámítva az én leleteim is tökéletesek. Az sem probléma, a doki szerint ennyi bőven belefér és nem kell vele semmit csinálni. Szóval mondhatom, hogy minden leletünk és eredményünk tökéletes. A súlyom alig változott, azt is lefelé, ami az én testalkatommal szintén normális, és a cukorterhelésen is jól teljesítettem, konkrétan jóval kevesebb volt a terhelt cukorszintem, mint az éhgyomri. (És ezért éheztem? Simán ehettem volna egy kicsit. :D) Szóval minden a legnagyobb rendben van, az aluszékonyságom is elmúlt és egy időre a gyakori pisilés is megszűnt. Az elmúlt 2-3 hétben már azért sikerült rátalálnia a gyerkőcnek a hólyagomra, szóval most újra elindult a fürdőhöz vezető út intenzív koptatása, de ez azért egy kibírható, könnyen kezelhető tünet.

Időközben költöztünk ugye, tehát az energiáim rendesen le voltak kötve, így nem feltétlenül tudok energikusságról beszámolni, de nem is viseltem rosszul a dolgot és nem akartam minden egyes doboz kipakolása, vagy bútor összerakása után elmenni aludni, szóval mondhatom, hogy normalizálódott az energia-szintem.

Az arcom tök fura, mert ugyanúgy havonta alakul ki néhány pattanás az állam környékén, ahogy eddig is. Eddig ez a közelgő menstruációkat jelentette, most nem tudom, mit, de alapvetően nincs változás a bőröm állapotában. A hajam bezzeg őrült módon zsírosodik, az eddigi heti 1 hajmosás helyett kb 3 naponta kellene mosnom, hogy hordhassam kibontva. Ez így nyáron amúgy annyira nem zavar, így is-úgy is összefogom, akkor meg tök mindegy, de ősszel, ha majd többet lesz kiengedve, muszáj lesz sűrűbben megmosni. Ennek nem örülök. A festéket szerencsére nem dobja le a hajam (állítólag ilyenkor sokaknak igen), sőt, mintha élénkebb is lenne a színe, mióta babát várok. Igyekszem ritkítani az események számát, az eddigi 5-6 hét helyett próbálok 7-8-at kihúzni friss tőfestés nélkül, de alapvetően jól szellőző helyiségben, pár perccel korábban leöblítve nem tartom annyira károsnak.  A doki, és az egyébként kötözködésre hajlamos védőnő sem mondott rá semmit, pedig bőven van lenövés is olykor, és a szín sem a legtermészetesebb, szóval nem gondolom ezt problémának. Persze azt is megértem, aki ilyenkor teljesen leáll ezekkel a dolgokkal, de szerintem az a kéthavonta egy festékgőz, meg heti 1 körömlakkozás nem árt jobban, mint mondjuk az autók füstje, amit viszont egész jól kerülök, hiszen itt a földúton kevés kocsi fordul meg. És végre a cigifüst is megszűnt, nem kell a nyamvadt ex-szomszéd miatt gyötrődni. 

A pocakomról már írtam múlt héten, ezt IDE kattintva elolvashatjátok. Növöget szépen, meg mocorog is ezerrel. Nagyon élvezem! 😊 Csíkjaim vannak is, meg nincsenek is. Egyrészt volt már néhány növekedési, vagy hízási, vagy a franc tudja, milyen striám eddig is, ezek picit erősödtek. Újakat viszont nem nagyon látok egyelőre. Ez lehet, hogy a krémemnek köszönhető, de az is, hogy csak a genetika ilyen kedves velem. Minden esetre egyelőre új és nagy repedéseket nem fedeztem fel magamon, csak a középső, függőleges barna csík jelent meg, ami a pigmentek felgyülemléséből alakul ki. Ez Cicc kedvence, nincs olyan hét, amikor nem jegyzi meg, hogy mennyire fura ez. :D Egyébként tényleg fura.

A baba hihetetlenül sokat mocorog. Elég korán, a 14. hét környékén kezdtem el érezni, bizonyítva, hogy ez nem a testalkattól függ, sokkal inkább a méhlepény tapadásának helyétől. Nekem ez hátul van, így hamar érezhettem a mocorgást. A 22. hét elején kezdett el kívülről is látszani, illetve a férjem is ekkor érezte először a kezével. Azóta éreztem már csuklást, volt már, hogy megfordult a gyerkőc, ami kb olyan volt, mintha a köldökömön át akart volna távozni. Nagyon szereti a zenét és az apukája hangját, mindkettőre őrült mozgásba kezd. Akkor is beindul, ha énekelek, illetve a kevésbé monoton kinti zajokra is reagál. A simogatásunkat is érzi, mert mindig odatolja valamilyét utána, azt viszont nem szereti, ha ott hagyjuk a kezünket a hasamon, olyankor mindig megáll.

A kívánósság az első harmadban némi rántott hús+petrezselymes krumpli kombón kívül nem volt annyira jellemző, mostanában annál inkább. Igyekszem ésszerű keretek közt tartani a dolgot, de viszonylag gyakran rámjön az ötperc bizonyos kajákért, amik jobb esetben elérhetőek, mert pl épp megsült a másnap ebédre tervezett csirke, aminek az illatára izgulok rá és pár falat lenyugtat. Az már a kevésbé jó eset, amikor egy bizonyos pizzéria egy kifejezett pizzájára, vagy egy tök más étterem szintén speckó kajájára gerjedek rá. Volt egy ominózus pereces eset, amikor bizony elindultunk éjjel 11-kor perecet venni a két településsel odébb lévő pékségbe, mert nekem akkor éppen az kellett, de nagyon. Ilyen extrém azért nem szoktam lenni. Egyébként az tök változó, hogy mikor, mire vágyom, néha a dinnye a sztár, néha a Kinder Schoko Bons, néha meg a sós chips, vagy a friss, görög jellegű, csak olíva mentes saláta. Paradicsomból bármennyit meg tudok enni, és bár alapvetően inkább párizsis-sonkás lány vagyok, mostanában jobban vonzanak a fűszeresebb, paprikás szalámik. És most, hogy ezt így leírtam, kedvem lenne megenni egy nagy adag dinnyét, meg egy szalámis pizzát nagyon gyorsan egymás után. :D A fokhagymás illetve a babos ételeket nehezebben viseli a gyomrom, így ezt a két összetevőt hanyagolom, mással szerencsére nincs bajom.

Vizesedés nem jellemző, pedig amúgy a melegben szoktam dagadni, de most valahogy ez minimalizálódott. Egyelőre még tudok aludni, bár néha beköszön egy kis légszomj, ami megnehezíti a dolgot.

Azt kell mondjam, tényleg szuper, rózsaszín, és maximálisan kiélvezhető ez a középső időszak. Azt a maradék 2-3 hónapot meg már féllábon is kibírom, bármi is lesz. 😊

folyt. köv.