Mindig is érdekelt minden, ami a
terhességgel kapcsolatos, legyen szó blogról, könyvről, vagy csak
fórumbeszélgetésről, de nyilvánvalóan az utóbbi 5 hónap folyamán sokszorosára
fokozódott az amúgy is megszállottnak mondható érdeklődésem. Olyan szempontból
tök jó ez a tulajdonságom, hogy szinte semmi sem ér váratlanul. Szóval tudtam
az elején (meg az előtte lévő 6 évben is), hogy nagyjából hány vérvételre és
vizsgálatra lesz szükség, illetve ha minden oké, akkor hány ultrahang lesz
(nyilván ez dokifüggő is, de a protokoll nagyjából megvolt fejben már évek
óta), sőt, a szüléssel kapcsolatban sem ért váratlanul semmi az utóbbi időben,
pedig ugye etéren semmi tapasztalatom sincs.
Sosem gondoltam, hogy ne lehetne
azt mondani, hogy terhesség. Mert persze csodás dolog egy kisbabára várakozni,
érezni a mozgását, nézni a kerekedő pocakot és esténként összebújva álmodozni,
hogy milyen lesz, ha itt lesz végre velünk. De ettől függetlenül az ember lánya
jelentős plusz súlyt kap a „nyakába”, ráadásul nem arányosan elosztva, hanem
egy helyre koncentrálódva. És bizony a szülés sem egy fájdalommentes valami,
akkor sem, ha a gyors és komplikációmentes verzióhoz van szerencsénk. Arról már
nem is beszélve, aki folyamatosan rosszul van, jobb esetben csak az elején,
rosszabb esetben pedig végig. Szóval igenis ki lehet szerintem mondani, hogy
terhesség. Hogy terhes vagyok. És nem azért, mert bármi problémám lenne ezzel
az állapottal (hogy is lehetne?), csak egyszerűen azért, mert én is ember
vagyok, és attól még, hogy növekszik bennem egy kisember, nekem is lehetnek
érzéseim, fájdalmaim, vagy éppen lelki terheim.
Szóval nem gondolom, hogy a
várandósság 9 (10) hónapja egy cukormázas rózsaszín valami, amiről csak jót
lehet mondani, és amiről semmi negatívat nem lehet kommunikálni, mert elvesszük
mások kedvét tőle. VISZONT! És itt
jön a lényeg. Felháborítónak tartom a mostanában elszaporodó cikkeket, amik „A szülés eddig eltitkolt árnyoldalai”, „Jól gondold meg, akarsz-e gyereket”, „Ha ezt elolvasod, soha nem akarsz majd
gyereket” és hasonló hangzatos címekkel kerülnek fel különböző online
felületekre. És nem, ezek nem azok a fajta írások, amik viccelődve panaszkodnak
kicsit, majd a végén odabiggyesztik a mondatot, hogy természetesen mindezek ellenére megéri, mert nincs annál jobb, mint
amikor a szuszogó gyereked, bla bla bla... Nem, ezek tömény negativitással
megírt borzalmak, amik ráadásul olyan bagatell dolgokat említenek kibírhatatlan
szenvedésnek, ami majd biztosan elrettent mindenkit, mint a beöntés, vagy az,
hogy sokat kell pisilni járni a terhesség során és ezért nehéz sokat autózni
egy huzamban. Komolyan van olyan nő, sőt, állítólag tapasztalatból ír, tehát
anya, akinek a legnagyobb problémája, amiért nem akar második gyereket, az,
hogy csak rövidebb autóutakat tudott végig ülni a terhessége utolsó 2 hónapja
során? Komolyan van olyan anya, akinek
nem ér annyit a gyereke mosolya, hogy csak a beöntés tartja vissza egy újabb
szüléstől? Komolyan ennyire önzőek és kicsinyesek az emberek?
Én a világ legdurvább fehérköpeny
szindrómásának tartom magam, egy sima, átlagos vérvételtől is képes vagyok
napokig rettegni és utána is előadni a hattyú halálát 2 napig, mert még érzem a
szúrás helyét. De meg se fordult a fejemben, hogy azért ne legyen egy rakás
gyerekünk, mert jaj, akkor minimum 3 vérvétel/terhesség fog kelleni. Hiszen mit
számít az a pár stresszes nap és az a max 3 perc kellemetlenség ahhoz képest,
hogy pár hónap elteltével a karomban tarthatom a kisbabámat? Hogy lehet összehasonlítani
a gyakori pisilési ingert azzal, hogy valaki anyának szólít. Fokozom: hogy
lehet akár egy több napos vajúdást és mindenféle komplikációkkal tarkított
nehéz szülést is összevetni akár azzal, hogy egy, a dackorszak közepén lévő
kétéves azt mondja mindenre, hogy „nem”. Hogy lehet ennyire kicsinyesnek és
önzőnek lenni?
Természetesen semmi problémám
nincsen azzal, ha valaki panaszkodik. Panaszkodjon. Azzal sincsen problémám, ha
valaki ezek előzetes tudatában, vagy akár a saját maga ismeretében úgy dönt,
hogy nem akar gyermeket. Semmi baj ezekkel, tényleg. Én is tuti fogok
panaszkodni, és a saját húgomnak sem szólnék bele az életébe, ha nem szeretne
valamiért babázni. De sosem fog a fejembe férni, hogy az, aki várta a
gyermekét, örült, mikor sikerült, végig csinálta a terhességet, megszülte a
kisbabáját és azóta is mindketten egészségesek, hogy tudja azt mondani másnak,
hogy ez egy vállalhatatlan, teljesen negatív dolog, ami csak értelmetlen
szenvedéssel jár. Igen, valamelyik cikknek ez volt a konklúziója. Én meg csak
pislogtam döbbenten, majd mire szóhoz jutottam volna akár csak magamban, fejben
is, Ficánka egy jó nagy rúgással jelezte, hogy ne hergeljem magam ezekkel,
inkább foglalkozzak vele, és legyen felhőtlen az örömöm. Így is lett. 😊
folyt. köv.
Sajnos sokan nem ismerik a terhes szó valós jelentését. Mert nem azt jelenti, hogy viselni kell a plusz terheket.Az eredete sokkal szebb. A tereh ősi magyar szónak Kazinczy nyelvújítása adott új formát a terhes szónak. Jelentése:
VálaszTörléstérben-időben kiterjedő gyönyörűség . Így a terhes nő jelentése: térben-időben kiteljesedő gyönyörűségben lévő. Jó babavárást!
Ezt én is olvastam már, többször is, de nem gondolom, hogy a mai nyelvhasználatban megállná a helyét. Amíg nem azt mondom, hogy segítek a férjem nyaktekerészeti mellfrekvensét megkötni, addig semmiképp sem. Szép dolog a nyelv ápolása, és én is szeretek választékosan beszélni, illetve írni, de a köznyelvben ma, 2017-ben, a terhes szót igenis a terhekkel köti össze az emberek 99%-a.
TörlésA babavárás csodás, továbbra is! :)
Nem tudom, miért vetted sértésnek, kiérződik a mondataidból az él. Egyáltalán nem bántásnak szántam. Szerintem pont azért kötik össze az emberek a teherrel, mert ezzel kapcsolatban nagy a tudatlanság.(megjegyzem itt is, nem rád gondolok) Számtalan esetben hallottam, hogy "nem szeretem azt a szót, hogy terhes, mert.." Amikor pedig megtudták, hogy nem is ez a jelentése, teljes nyugalom szállt rájuk, hogy márpedig használni fogják, mert milyen szép. Én is használtam a terhességeimnél. Büszkén. :)
VálaszTörlésNem vettem sértésnek, én nem is érzem így a válaszom, visszaolvasva sem. Sajnálom, ha úgy érzed, nyersen fogalmaztam, inkább csak tárgyilagosan próbáltam az álláspontomat kifejteni. :)
Törlés