Rengetegszer említettem már,
írásban és videóban is, hogy a terv szerint, ahogy sikerül elköltöznünk innen,
egy rakat macskával szerettem volna megtölteni a házat. A baba miatt most
természetesen a cica-téma egyelőre várat magára, hiszen nagyon rég volt az
utolsó macsekom és nem tudom, hogy mennyire lenne veszélyes most a terhesség
közben befogadni. Elvileg egyszer lehet azt a bizonyos, magzatra is káros
fertőzést összeszedni, ami szerintem rég megvolt nekem, de nyilván fontosabb
most a gyerkőc.
Az eddigi bejegyzések:
Mivel mindig is
szerettünk volna sok állatot, természetesen a kutya kérdés szóba került már
most. Én valahogy úgy vagyok vele, hogy cica csak bent, kutya csak kint, kivéve
természetesen aug. 20-át és dec. 31-ét, amikor nem kockáztatnám, hogy
megijedjen az eb és elszökjön. Mivel egyrészt a kutyus kint lesz a kertben,
másrészt ők nem is terjesztenek olyan veszélyes dolgokat, mint a macsekok, arra
jutottunk, hogy egyszerűbb, ha még pocakosan befogadunk egyet, a baba mellett
úgysem lesz arra időm és energiám, hogy egy kölyökkel vacakoljak.
Utánanéztünk, hogy milyen fajták
kompatibilisek leginkább a gyerkőcökkel, azt egyébként is tudjuk, hogy nekünk
mik tetszenek, és mivel véletlenül sem szeretnénk szaporítókat támogatni, szépen lassan elkezdtük nézegetni a környékbeli
menhelyek kínálatát. Volt egy-két szimpi köztük, viszont bennem mindig picit
félelem volt a nehéz sorsú állatokkal szemben, hiszen ki tudja, miken mentek
keresztül, illetve hogy ez mikor és milyen viselkedési formákban mutatkozik
majd meg náluk. Ha csak ketten lennénk, annyira nem foglalkoznék ezzel, de az
azért durva lenne, ha nem merném kivinni a gyereket a kertbe, mert jaj, ott a
kutya, aki néha megzakkan kicsit.
Szóval a menhelyeken kívül
elkezdtem nézegetni a jófogás és társai oldalakon az ingyen elvihető kutyikat
és annyira kiakadtam, hogy kb 20 perc után be is zártam a böngészőt és írni
kezdtem ezt a bejegyzést. Hihetetlen, hogy a hirdetést feladók 2/3-a azért
passzolja le az állatkáját, mert jön a gyerek! De komolyan, ez mennyire
felháborító már! Egyrészt a kicsiknek is jót tesz az állatok közelsége,
másrészt aki több éves, sőt, sok esetben 8-10 éves öreg kutyust kidob egy új
családtag miatt, annál vajon minden rendben van fejben? Hogy lehet úgy leélni
bárkivel éveket - legyen szó állatról vagy emberről - , hogy nem válik az
illető családtaggá? Hogy lehet megszabadulni pl egy édes, bújós Újfunlandi
kutyustól 7 évesen, mert terhes lett valaki? Van az ilyennek szíve? Ennyi
erővel, ha jön a tesó, akkor az elsőt is elajándékozzák, mert megfertőzheti?
Mert igen, meg fogja fertőzni, ha már bölcsis/ovis/sulis, tök mindegy, hova, de
közösségbe jár.
Nyilván az utolsó két mondat
túlzás, de akkor is, fel nem foghatom, hogy hogy lehet kitenni a szűrét egy
családtagnak csak azért, mert jön egy másik. És persze, fontosabb a gyerek, és
persze, ha agresszívvá válna, akkor én is a kutyától szabadulnék meg, és
persze, ha előbb tudom meg, hogy várandós vagyok, mint ahogy befogadnék egy
cicát, aki tényleg tud fertőzni, akkor is a macska-projekt elhalasztása mellett
döntök, de itt nem áll fent ilyen eset. Itt egyszerűen csak valaki rájön, hogy
babát vár és kiteszi az évek óta szeretett állatkáját az utcára. Felháborító.
Remélem, senki érzéseibe nem
gázoltam bele, de tényleg roppant dühítő ez a téma számomra, és igen, leírom, akkor
is, ha valaki most emiatt nagyon berág rám: számomra elítélendő az az ember,
aki így bánik az állatával.
Ha még nincs tele az Instám
kutyusos képekkel, akkor küldhettek linkeket vagy képeket, mindenképpen ingyen
elhozható és lehetőleg Pest megyén belüli kutyusokról, főleg labrador, goldie
vagy legalább félig ezen fajtákból. Persze más is jöhet, simán lehet, hogy
belezúgunk valakibe kép alapján, pedig köze nincs a fent említettekhez. 😊
folyt. köv.
Nekünk egy 1,5 éves Jack Russel keverk kutyánk van, imádja a gyerekeket, nagyon barátságos velük (a kisbabákkal is) és eszembe nem jutna csak azért elpasszolni, mert gyerekünk lesz. Bár, még nem aktuális nálunk a téma, de ha oda kerülünk, biztos hogy velünk marad. :)
VálaszTörlésVan itt a környéken egy isemrősünk, akinek egész életében bullterrier kutyái voltak, mots is örökbefogadott frissen egy bull kölyköt. 7hónapos terhes a felesége, képzeld el mennyien és mennyit bántják a srácot h milyen felelőtlen h "harcikutyát" tart egy kisbaba mellett. Csak azt felejtik el, hogy az a "harcikutya" egy kölyök, a srác rengeteget fogalkozik vele és mire megérkezik a gyerek, jól meg lesz nevelve és 100% h nem lesz vele gond.
Néha olyan igazságtalanok az emberek...
En is nagyon szeretnek kis kutyust a gyerek melle!! Nehez kérdés, nekem egy ismerősöm azt tanácsolta, hogy állatorvossal menjunk menhelyre kutyát nezni, mert o ténylegesen fel tudja mérni az egészségi állapotát, korát meg tudja saccolni, mert az ember belefuthat olyan kutyusba, aki öreg szegény es csak az orvosi ellátását fizetheted, mert annyira beteg, ezt egy gyerek mellett nem lehet csinálni :/
VálaszTörlésJaaa es a másik jo tanács: kérdezzetek meg, mióta van a menhelyen. Ha több mint egy hónapja, akkor valószínűleg picit agyára ment a bezártság, de ha kevesebb mint egy hónapja, akkor rendben lesznek nagyjából a dolgai es annyira nem válik lelki sérültte, mivel ra nem csak a kinti élmények, hanem a menhelyi is nagy hatással van (nem kapnak sok kaját es sokszor vannak bezárva egy ketrecbe).